A rangos díj, melyet 2005-ben alapítottak, a gyerekirodalom területén alkotó eddig rejtett tehetségeket hivatott felfedezni. A brit Waterstones szervezet olyan szerzők közül választ, akiknek előzőleg legfeljebb három kötete jelent meg.

A jelöltek listáján idén szerepel Love könyve a Julian, a hableány, amelyben Julian a New Yorki metrón hableánynak öltözött nőket lát, majd otthon ő is ezt teszi.

Amikor a nagymamája meglátja kirúzsozva, szoknyában és fejdíszben, egy igazgyöngy nyakláncot ajándékoz neki és elviszi a Coney Island-I Hableány Felvonulásra.

A brooklyni Love öt év alatt írta meg tabudöntő könyvét, miután felfedezte, hogy nagyon kevés könyv szól genderqueer gyerekekről.

“Van egy transz barátom, aki jóval idősebb volt, mire elkezdte a tranzícióját, mert fiatalabb korában voltak dolgok amik hátráltatták. Már az ötvenes éveiben járt, mire valójában férfiként élhetett.” - mesélte Love a PinkNews-nak.

Love-ra olyannyira hatással voltak a barátjával folytatott beszélgetések, hogy kutatásai a témában a Julian, a hableány megírásához vezettek.

“A vele való beszélgetés és az útjának megismerése kíváncsivá tett, hogy vajon azok a gyerekek, akik hasonló kérdéseket tesznek fel maguknak, milyen könyvekhez fordulhatnak. Elkezdtem olyan családok blogjait olvasni, ahol a gyerekek megkérdőjelezték a nemüket.”

Love azt mondja, hogy eközben nézte a RuPaul’s Drag Race című műsort és sokat gondolkodott a különböző jelmezeken, hogy milyen alapvető dolog a beöltözés, és hogy hogyan lehetne egy olyan történetet írni, amiben csendesen megünnepelhetné ezt a bizonyos varázslatot.

Love, aki az elmúlt évtizedben színházi színészként dolgozott, elárulta, hogy mielőtt megismerte, hogy milyen fontossággal bírnak a hableányok a transz közösség számára, Julian eredetileg bálba tartó drag queen-ekkel találkozott volna.
Ezeknek a mitikus lényeknek szimbolikus jelentésük van a transznemű emberek és szövetségeseik számára: csípőtől lefelé mindössze egy uszonnyal ábrázolják őket. Emellett a Disney-féle Kis hableány szeretne alakot váltani, ami pontosan az az érzés, amit a transz emberek egy része is átél. A hableány valóban olyan fontos szimbólum, hogy a brit transz gyerekekkel foglalkozó jótékonysági szervezet, a “Hableányok” (Mermaids) is ezekről a lényekről kapta a nevét.

“Ahogy olvastam a szülői blogokat, megfigyeltem, hogy a hableány-téma sok gyereknél fontos szimbólumként jelenik meg. A hableányok valamiért nagyon elragadóak. Talán azért, mert olyan varázslatos lények, akik két valóság között élhetnek? Vagy mert nincsenek nemi szerveik? Vagy egyszerűen csak ki*aszottul csodásak? Amint erre rájöttem, eszembe jutott, hogy New Yorkban minden nyáron van egy felvonulás, a Coney Island-i Hableány Felvonulás”.

Julian, a hableány sokkal több elismerést kapott, mint azt Jessica Love valaha elképzelte

Julian, a hableány kiadása után megnyerte a 2019-es Stonewall Könyvdíjat, majd jelölték a nagynevű Waterstones díjra, amiről Love azt nyilatkozta: “életem legsokkolóbb pillanatainak egyike… úgy éreztem, megváltoztak az univerzum törvényei.” Love nemcsak, hogy nem számított ilyen fokú sikerre, hanem azt gondolta, saját magának kell majd kiadnia a könyvet, és szétosztania azok között a barátai között, akiknek gyereke van.

“Soha nem gondoltam volna, hogy ki fogják adni a könyvem,” ismeri el. “Ez igazán váratlan fordulat volt.”

“A könyv körüli siker egészen szürreális. Nehéz elhinni, hogy tényleg olyan jól alakul minden, ahogy tűnik.” Love elmondta, hogy nagyon büszke a könyvére, amiért “elindult a világban és barátságokat kötött”.

Julian, a hableány sikere és a pozitív visszajelzések megrendítőek voltak Love számára

A szerző olyan szülőktől is kapott elismerést, akiknek gyerekei megkérdőjelezték a nemüket. Számára ez volt “a legklasszabb dolog az egészben, ez valami olyan, amire igazán nem számítottam”.

“Nem sokkal a könyv megjelenése után a szülők kapcsolatba léptek velem Instagramon, hogy elmondják, mennyire szüksége volt a családjuknak Julian történetére.”

Találkozott is olyan emberekkel, akikre hatással volt a könyv története, például egy olyan gyerekekkel, aki egy Julian által inspirált ruhát viselt.

“Az egész annyira örömteli érzés volt, amilyet előtte sosem éreztem.”
— Jessica Love

“Amikor elkezdtem felolvasásokat tartani, találkoztam ezekkel a gyerekekkel. Emlékszem, amikor először egy szülő elhozta a gyerekét, aki olyan volt, mint Julian. Csak egymásra néztünk az anyával, és óriási mosoly ült ki az arcára. A gyerek egy áttetsző levendulaszínű szoknyát viselt és hosszú fátyolból fejdíszt készített magának. Nem beszéltünk semmi másról, az anya csak odajött és annyit mondott: Ő Max.”

“Ebben a találkozásban benne volt az az irreális érzés, hogy elértem azokat az embereket, akiknek a Julian, a hableány íródott. Az egész annyira örömteli érzés volt, amilyet előtte sosem éreztem.”

Love szeretné, ha könyve némi vigaszt nyújthatna a transznemű embereknek, akiknek a jogai gyakran sérülnek Donald Trump 2017-es hatalomra kerülése óta. A Trump-kormányzat visszavonta az irányelvet, miszerint a transz tanulók az általuk választott mellékhelyiséget használhatják, eltiltották a transz embereket a hadseregben való szolgálattól, és utasították a kormányzati szerveket, hogy az embereket “nemük” alapján kezeljék.

“Elég sivárak most a kilátások, és nem tudom, hogy a művészet milyen fokban tud hatékony propaganda lenni, ami megváltoztatja az emberek véleményét. A könyvet egy pihenőállomásnak szánom azoknak az embereknek, akik ezen az elképesztően nehéz és igénybevevő úton haladnak. Egy hely, ahol egy percre megpihenhet a szív egy párhuzamos, gyengédebb univerzumban.”

Love reméli, hogy a könyve képes lesz közvetíteni az üzenetét a transz gyerekeknek: “Szeretnek. Gyönyörű vagy. Szeretnek.”