Elemek megjelenítése címkék szerint: Európai Unió

Jelentés az alapvető jogok európai uniós helyzetéről szóló 2016. évi éves jelentésről (2018. február 13.)

Az Európai Parlament,

59. ösztönzi a tolerancia értékeivel kapcsolatos képzés iskolai tantervbe való beépítését, hogy a gyermekek eszközöket kapjanak a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának felismeréséhez, legyen az akár muszlimellenes, antiszemita, afrikaiak elleni, romaellenes, akár LMBTI-ellenes, vagy bármilyen más kisebbségre is irányuljon;

60. felszólítja a Bizottságot, hogy ossza meg a nemi sztereotípiák iskolai kezelésével kapcsolatos bevált tagállami gyakorlatokat;

61. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az LMBTI-személyeket bántalmazzák és zaklatják, és az életük különböző területein szenvednek hátrányos megkülönböztetést;

62. elítéli az LMBTI-személyek hátrányos megkülönböztetésének minden formáját; arra buzdítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el a homofóbia és a transzfóbia elleni küzdelmet célzó törvényeket és politikákat;

63. ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan menetrendre, amely egyenlő jogokat és lehetőségeket biztosít valamennyi polgár számára, ugyanakkor tiszteletben tartja a tagállamok hatásköreit, továbbá ösztönzi, hogy kövesse nyomon az LMBTI személyekre vonatkozó uniós jogszabályok megfelelő átültetését és végrehajtását; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat az LMBTI személyek jogaival foglalkozó civil társadalmi szervezetekkel való szoros együttműködésre;

64. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a transznemű személyeket a legtöbb tagállamban még mindig mentálisan sérültnek tekintik, és felszólítja az érintett tagállamokat a mentális betegségek nemzeti nyilvántartásának felülvizsgálatára, továbbá megbélyegzéstől mentes, alternatív hozzáférési modellek kialakítására, biztosítva, hogy valamennyi transznemű személy továbbra is hozzájuthat a szükséges orvosi kezeléshez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a transznemű személyek számára számos tagállam továbbra is olyan követelményeket ír elő, mint amilyen az orvosi beavatkozás a nemváltoztatás (többek között útlevélben és hivatalos személyazonosító okmányokban történő) elismerése céljából, illetve a kényszersterilizáció a nemváltoztatás feltételeként; megállapítja, hogy ezek a követelmények egyértelműen sértik az emberi jogokat; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson iránymutatást a tagállamok számára a nemi hovatartozás jogi elismerésérének legjobb európai modelljeiről; felszólítja a tagállamokat, hogy ismerjék el a nemváltoztatást, és biztosítsák a nemi hovatartozás jogi elismerésére vonatkozó, orvosi követelmények – úgymint sebészeti beavatkozás, sterilizálás vagy pszichiátriai jóváhagyás – nélküli gyors, hozzáférhető és átlátható eljárások rendelkezésre állását;

65. üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy az Egészségügyi Világszervezet által összeállított Betegségek Nemzetközi Osztályozásának (BNO) felülvizsgálata során a transznemű identitás kerüljön ki a betegségek felsorolásából; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a gyermekkori nemi variancia ne váljék a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának egy újabb tételévé;

66. felszólítja a Bizottságot, hogy gyűjtsön adatokat az interszexuális személyek által az élet valamennyi területén tapasztalt emberijog-sértésekről, és adjon iránymutatást a tagállamok számára az interszexuális személyek alapvető jogainak védelmét célzó bevált gyakorlatokról; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU 21 tagállamában még mindig gyakorlat az interszexuális gyermekek nemi szervén elvégzett „normalizációs” műtét, habár ez orvosilag nem szükséges, és a gyermekeken elvégzett orvosi beavatkozások hosszú távú pszichés traumát okozhatnak bennük;

A teljes jelentés magyar nyelven ide kattintva érhető el.

Az Alapjogi Charta az uniós polgárok, illetve az EU területén tartózkodó személyek számos személyes, állampolgári, politikai, gazdasági és társadalmi jogát elismeri és belefoglalja az EU jogába.

1999 júniusában a kölni Európai Tanács azt a következtetést fogalmazta meg, hogy az Európai Unió (EU) szintjén alkalmazandó alapjogokat ajánlatos volna összefoglalni egy chartában annak érdekében, hogy nagyobb figyelmet kapjanak. Az állam- és kormányfők célul tűzték ki, hogy a charta tartalmazza az emberi jogokról szóló, 1950. évi európai egyezménybe foglalt és az EU-tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következő általános elveket. Ezenkívül követelményként fogalmazódott meg az is, hogy a charta foglalja magában mind az uniós polgárokra vonatkozó alapvető jogokat, mind az Európa Tanács szociális chartájában és a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi chartában rögzített gazdasági és szociális jogokat. Tükröznie kell továbbá az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogából következő elveket.

A chartát egy tanácskozó testület állította össze, amelyet valamennyi EU-tagállam és az Európai Bizottság egy-egy képviselője, valamint az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek képviselői alkottak. Hivatalosan 2000 decemberében hirdette ki Nizzában az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság.

2009 decemberében a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a charta a szerződésekkel azonos kötelező joghatásra tett szert. E célból a chartát módosították és 2007 decemberében második alkalommal is kihirdették.

Tartalom

A charta egyetlen közös dokumentumban gyűjt össze olyan jogokat, amelyek korábban számos különböző jogalkotási okmányban szerepeltek, egyebek mellett nemzeti és uniós jogszabályokban, valamint az Európa Tanács, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nemzetközi egyezményeiben. Azáltal, hogy világosabbá teszi az alapjogokat és felhívja rájuk a figyelmet, a charta jogbiztonságot teremt az EU-ban.

Az Alapjogi Charta egy preambulumból és az alábbi hét fejezetet alkotó 54 cikkből áll:

• I. fejezet: méltóság (emberi méltóság, élethez való jog, személyi sérthetetlenséghez való jog, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalma, a rabszolgaság és a kényszermunka tilalma);
• II. fejezet: szabadságok (szabadsághoz és biztonsághoz való jog, a magán- és a családi élet tiszteletben tartása, a személyes adatok védelme, a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog, gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága, a művészet és a tudomány szabadsága, oktatáshoz való jog, a foglalkozás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz való jog, a vállalkozás szabadsága, tulajdonhoz való jog, menedékjog, védelem a kitoloncolással, a kiutasítással és a kiadatással szemben);
• III. fejezet: egyenlőség (törvény előtti egyenlőség, a megkülönböztetés tilalma, kulturális, vallási és nyelvi sokféleség, nők és férfiak közötti egyenlőség, a gyermekek jogai, az idősek jogai, a fogyatékkal élő személyek beilleszkedése);
• IV. fejezet: szolidaritás (a munkavállalók joga a vállalkozásnál a tájékoztatáshoz és konzultációhoz, a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jog, munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételéhez való jog, az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem, tisztességes és igazságos munkafeltételek, a gyermekmunka tilalma és a fiatalok munkahelyi védelme, a család és a munka, a szociális biztonság és a szociális segítségnyújtás, egészségvédelem, az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés, környezetvédelem, a fogyasztók védelme);
• V. fejezet: a polgárok jogai (aktív és passzív választójog az európai parlamenti és helyhatósági választásokon, a megfelelő ügyintézéshez való jog, a dokumentumokhoz való hozzáférés joga, az európai ombudsman, petíciós jog, a mozgás és a tartózkodás szabadsága, diplomáciai és konzuli védelem);
• VI. fejezet: igazságszolgáltatás (a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog, az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog, a bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elvei, a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalma);
• VII. fejezet: általános rendelkezések.

Hatókör

A charta az európai intézményekre alkalmazandó a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett, de semmilyen körülmények között sem terjeszti ki a szerződésekben az utóbbiakra ruházott hatásköröket és feladatokat. A charta ezenkívül az EU-tagállamokra is alkalmazandó, amennyiben az Unió jogát hajtják végre.

Ha a chartában szereplő jogok megfelelnek az emberi jogokról szóló európai egyezmény által garantált jogoknak, e jogok jelentése és hatálya azonos az egyezményben meghatározottal, de az EU joga annál kiterjedtebb védelmet is nyújthat. Az EU-tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból eredő alapvető jogokat e hagyományokkal összhangban kell értelmezni.

A szerződések 30., a charta Lengyelországra és az Egyesült Királyságra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyve korlátozza a chartának az Európai Unió Bírósága és e két ország nemzeti bíróságai általi értelmezését, különösen a szolidaritást (IV. fejezet) érintő jogok tekintetében.

Alapjogi Charta teljes szövege