Hiszünk abban, hogy a transz embereknek joguk van hozzáférhető, egyénközpontú, és a tájékozott kezelést lehetővé tévő egészségügyi ellátáshoz.

Az NBTS közlése szerinte április elsejétől fogva a központ:
    • megtagadja azon személyek fogadását, akik transz-specifikus hormonkezelést vagy műtéti beavatkozásokat vettek igénybe, mielőtt a központba utalták őket, illetve
    • befejezi azon személyek folyamatban lévő diagnosztizálását akik transz-specifikus hormonkezelést vagy műtéti beavatkozásokat vettek/vesznek igénybe mielőtt az NBTS diagnosztizálná őket.

Állításuk szerint ezt az irányelvet azért vezették be, mert a diagnózis előtti hormonkezelés vagy műtéti beavatkozás megnehezíti a “transzszexualizmus” pontos diagnosztizálását. A nyilatkozat lényegében azt sugallja, hogy lehetséges, hogy egyéneket pontatlanul diagnosztizáljanak “transzszexuálisként” a transz-specifikus egészségügyi ellátáshoz való korábbi hozzáférésük miatt.

Ez az állítás rendkívüli módon félrevezető, és sem tudományosan nincs alátámasztva, sem a World Professional Association of Transgender Health (WPATH, transznemű egészségért szakmai világszervezet) ellátási irányelvével (SOC7) nem egyezik. Egy ilyen irányelv bevezetése az NBTS részéről tovább növeli az ellátáshoz való hozzáférés akadályozását, amely már eddig is problémát jelentett, ezáltal a transznemű emberek még jelentősebb részét kizárva a számukra szükséges egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésből. Mivel ezen irányelv lényegében azt jelenti, hogy Norvégiában minden transz jellegű egészségügyi ellátásnak a Központon keresztül kell történnie, nehéz ezen lépést másképp értelmezni, mint a Központ már eddig is meglevő monopóliumának további növelését. A korábban már hormonkezelést vagy műtéti beavatkozásokat igénybe vett személyek kezelésének megtagadása kifejezetten káros a rendszeres ellenőrzést vagy további kezelést igénylő transz emberek szempontjából. Szeretnénk az Amnesty International 2013. március 22-i levelében megfogalmazott aggodalmakat megismételni a hormonkezelést megkezdett, azonban folyamatos kezelést nem kapó embereket érő lehetséges egészségügyi hatásokkal kapcsolatban.

A Központ általános gyakorlata, miszerint kizárólagosan a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO 10) transzszexuális diagnózisának (F64.00) követelményeit teljesítő személyeket részesíti ellátásban nem felel meg a jelenlegi legjobb gyakorlatoknak, illetve az emberek jelentős részétől megtagadja a transz jellegű egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. Ezt a problémát már az Amnesty International 2013-az levele is kiemelte, illetve az Egészségügyi Minisztérium szabályozásának javítására számos javaslatot adó, 2015-ben kinevezett szakértőcsoport is átfogóan kritizálta.

A WPATH SOC7 szerint a diagnózis feladata az, hogy megállapítsa, miszerint az adott egyén tapasztal-e egészségügyi beavatkozásra (pl. pszichológiai támogatás, hormonkezelés vagy műtét) okot adó nemi  diszfóriát. Az F64.00 stigmatizáló hatásait és a legújabb kutatásokat figyelembe véve az BNO 11 tervezetében már helyettesítették ezt a diagnózist egy „Nemi inkongruencia felnőtt és serdülőkorban” nevűvel , illetve már egy, a szexuális egészséggel kapcsolatos fejezetbe helyezték át. Így tehát elismert ténynek minősül, hogy a jelenlegi legjobb eljárási gyakorlat az, hogy a transz embereket nem patologizáló ellátásban részesítsék, valamint megfelelő információval és támogatással lássák el annak érdekében, hogy tájékozott belegyezéssel dönthessenek saját kezelésükkel kapcsolatban.

Mivel Norvégia aláírta a Gazdasági, társadalmi és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányát, így annak 12-es cikkelye szerint köteles az egészségügyi ellátás legmagasabb elérhető színvonalát nyújtani. Emellett a 2.2-es cikkely szerint mindennek hátrányos megkülönböztetés nélkül kell megtörténnie, és habár konkrétan nincs megnevezve, az Gazdasági, társadalmi és kulturális jogokkal foglalkozó bizottság egyértelművé tette, hogy a nemi identitásnak tilos diszkrimináció alapját képeznie. Így tehát a norvég kormánynak kötelessége a transz emberek számára a számukra szükséges egészségügyi ellátásokat nyújtani, annak érdekében, hogy megkapják a lehető legmagasabb elérhető színvonalú ellátást. A norvég kormány korábban már megmutatta , hogy fontosak számára a transz emberek jogai , hiszen megreformálta a nemük elismerésének folyamatát a legjobb gyakorlatnak megfelelően, így most hasonlóképpen kell cselekednie az egészségügyi ellátással kapcsolatban.

Így tehát a Norvég Egészségügyi Minisztériumot sürgősen kérjük a következőkre:
    • utasítson el minden, a kezelését már az NBTS-en kívül megkezdett transznemű emberre vonatkozó diszkriminatív irányelvet, illetve;
    • olyan irányelvet alkalmazzon a transz jellegű egészségügyre amely a WPATH SOC7-nek, a közelgő BNO 11-nek, a nemzetközi gyakorlatnak vagy legalább a 2015-ben kinevezett szakértőcsoport ajánlásainak megfelelel.