A kanadai filmes, rendező és drámaíró azt írja a BBC-nek, hogy 12 éves kezdett menstruálni és akkoriban nőtt ki a szakálla is. Ezt írta: Rendkívül zavaró volt a számomra. A szüleim egy kicsit kiakadtak. Több orvoshoz is elvittek, de egyik sem tudott semmit az interszexualitásról egy kisvárosban Kanadában, ahol felnőttem:
Butler azt mondja, hogy gyerekként piszkálták és eleinte lányként nevelték.
Az orvosok azt mondták, hogy “egy elmegyógyintézetben kellene elhelyezni...amíg meg nem tanulja, hogy lányként öltözködjön és sminkelni nem kezdi magát.” Megjegyezte, hogy a 12 éves, cisznemű nőktől nem várnak el hasonlót.
“Az üzenet, amit meg szeretnék osztani a közösségemmel -– interszexek, nem-binárisak és "eredetiek"– az az, hogy legyenek büszkék a kevert nemükre és kevert fajukra. Ez az amit megtanultam: büszkének lenni.”
Az orvosok tanácsának dacára Butler szülei ezt mondták neki: "Nem fogjuk ezt tenni. Ezután is szeretni fogunk és eldöntheted ki akarsz lenni.” Butler szerint “az interszex gyerekek nagy részénél nincs meg ez a hozzáállás.” Az egyetlen információforrás amit olvashattak a témban egy enciklopédia volt és ezt oda vissza kiolvasták. Azt is leírja erre emlékezve, hogy “az embereket Elvis Presley alakításokkal szórakoztattam.”
“Nyomás alatt éreztem magam, hogy szedjek női hormonokat, hogy nőiesebb legyek, bár valójában én még férfiasabb, fiú akartam lenni,” folytatta.
“Mikor olyan testben vagy mint én, az egy csapda. Az ember zaklatottá válik. Problémáim voltak, mivel tetszett nekem egy lány és én is tetszettem neki. De minden borzalmassá vált, amikor kiderült, hogy interszex vagyok és valójában nem fiú, ahogy sejtették. Leszbikusnak neveztek...” - emlékszik vissza az iskolára. - “Az osztályban olyan üzeneteket kaptam, ‘Miért nem ölöd meg magad?”
Miután 1978-ban Butler leérettségizett sokat küzdött azért, hogy munkája legyen, mivel az “interszex” szót még ő maga sem ismerte. “Nem volt könnyű az életem. Emberek fenyegetek meg halálosan az utcán. Tárgyakat dobáltak hozzám. Valaki egy kocsi elé lökött. És a Gay Pride-on a meleg férfiak bekerítettek és azzal fenyegettek, hogy lehúzzák a nadrágom. Ez elég rettenetes tud lenni.”
Ezután így folytatja: “A férfias leszbikusok hatalmas mennyiségű gyűlölettel szembesülnek még a mai napig is. Ez volt az egyik oka annak, hogy inkább férfiként szerettem volna élni, mivel lelkileg nem tudtam megbirkózni az erőszakkal és a gyűlölet élményeivel.”
A 90-es években Butler vissszaemlékezik arra, hogy ő és a partnere mindketten transzként bújtak elő, ahogy mondták “leszbikus szeretőkből (fiú)testvérekké váltunk!” hozzátette: “Ez elég nagy sokk volt a közösségnek.”
Az egyetlen változást Butler a nevében tette meg, hozzátéve: “Szeretem így a testem.”
“Semmilyen vágyam nincs a változtatásra. Szeretek szakállat viselni. Szeretem a bajuszt. Az idő legnagyobb részében nekem ez működik. Nehéz belekezdeni egy kapcsolatba, mert ez egészen más így. Néha nehéz a szerelmeseknek, mikor mások elfordítják a fejüket, de én értékelem azokat az embereket akik kitörnek és megpróbálják ledönteni ezeket a falakat.”
“Valójában nagyon nehéz az embereknek megérteniük az interszex létet. És az interszex embereknek ez nagyon nehéz időszak.”
Butler teljes történetéért a BBC-n kattints ide!
