Jennings, akinek saját valóságshowja van, kitárta szerelmi életét a Harper’s Bazaar nevű op-ed portálon, amelyben elismerte, hogy transzként randizni nem mindig könnyű dolog.

„Nézzünk szembe a tényekkel: egy átlagos heteró, cisznemű, tinédzser fiú nem kezd kapcsolatba egy transz lánnyal.”

„Még ha vonzónak is találja őt, számára egy társadalmi öngyilkosság is lehet, ha kimutatja az érzelmeit. Én tudom, mert ez az életem.”

„Nem akarok keményen fogalmazni, és tudom, hogy van néhány olyan fiú, akit nem érdekel, ha olyan lánnyal randizik, akinek férfi nemi szerve van, de a többség nem fog.”

Elismerte, hogy még az olyan alap tinédzser dolgokat, mint a „Felelsz vagy mersz?” nevű játékot vagy az üvegezést is bonyolultabb kivitelezni, ha transzként él az ember.

Szerencsére azonban a végkifejlet boldognak tűnik. Jenningsnek sikerült találnia egy olyan srácot, akit nem tartott vissza az, hogy ő transz lány, és aki boldog, hogy annak láthatja őt, aki valójában.

„Ő egyike azon különleges embereknek, aki a másikat a saját, és nem a társai véleménye alapján ítéli meg. Őt tényleg nem érdekli, hogy mit gondolnak mások, és azt mondta nekem, hogy ha kap is néhány beszólást, az nem számít, mert értem megéri.”

„Hogy mondhattam volna erre nemet?”

Már megvolt az első randevújuk (egy „lepkeházban”), és úgy tűnik, hogy lesz következő is.

Ez örömteli hír lehet Jennings számára, aki nemrég egy gyűlöletcsoport célpontja lett, és akinek egy korábbi rádióműsorban azt mondta egy betelefonáló, hogy „ölje meg magát”.

Már korábban is beszélt idén nyíltan a randizási előzményeiről Oprah Winfreynek egy interjú során.

„Ha a fiúk kedvelnek, és én viszont-kedvelem őket, akkor, igen, megesik. De az esetek többségében a fiúk nem igazán fogadnak el, mert transznemű lány vagyok. És emiatt nem sok srác zúgott belém, legalábbis nem a sulimban.” – mondta Jennings.

„Nem úgy tekintenek rám, mint egy lányra.”